
Tucsi és Nunci – így levelezett egy kolozsvári és egy debreceni kamaszlány a második világháború idején
Mit olvastak, mire vágytak, hogyan szórakoztak, mit éreztek kötelességüknek a fiatal lányok a második világháború éveiben? Egy kolozsvári és egy debreceni kamaszlány levélbarátsága, egy napló és egy fotógyűjtemény részletei adnak kulcsot az időszakhoz.- a Maszol.ro portálról

210 éve született Szathmári Pap Károly, a fényképező festő
2011 óta Szathmári Pap Károly születésnapján, január 11-én a román fotográfia napját ünnepeljük. Ez a 19. századi alkotó Kolozsváron született és nevelkedett, de vajon a román fotográfia születése köthető-e a városhoz? A fotográfia úttörői mennyiben tekinthetők fotóművésznek? Hogyan fért meg a fénykép új médiuma a festészeti műtermek világában? Fotótörténészi szemmel ezek a legizgalmasabb kérdések, amelyek a Szathmári Pap Károlyról szóló bőséges bibliográfia olvastán felmerülhetnek.

Hat hónap a „független” Észak-Erdélyben
1945 első hónapjaiban Kolozsvár és Észak-Erdély az átmenetiség időszakában élt. Miután a szovjet hadsereg az előző évben, 1944. október 11-én bevonult a városba, az észak-erdélyi, addig marginalizált csoportok illegális kommunisták és kevés befolyással rendelkező szociáldemokraták - lettek a város, majd a régió vezetői, élükön többek között Jordáky Lajossal. Hogyan került sor erre a fordulatra? Mi jellemezte az akkori közállapotokat? A korszak egyik legnagyobb politikai tüntetésén készült fotókkal mutatjuk be ezt a kevésbé ismert időszakot.

Kurblik és violinkulcsok. Zöld János és Móricz Ilona, külön és együtt, Kolozsváron és másutt
Izgalmas életpályák rekonstrukciójához nyújtanak ritka gazdag anyagot a dualizmuskori és a két világháború közötti Kolozsvár egyik vezető sportegyéniségének, Móricz Bélának családi hagyatékban fennmaradt fotói. A gyűjtemény őrzi a család más tagjainak emlékezetét is, például lánya és veje történetéhez a fényképek mellé a korabeli sajtóból szintúgy kigyűjthetőek sikerélményeik, örömeik, bosszúságaik és tragikus pillanataik is. Második, befejező rész: Zöld János és Z. Móricz Ilonka.

„Ne sírj, ha meghalok” – így élt Rodion, a román elektronikus zene atyja
Valamikor 2017 elején, Kolozsváron, a Grigorescu negyedben bekapcsoltak egy számítógépet. Az illető írhatott volna egy cikket, kifizethette volna a gázszámlát, megnézhette volna az év színét, virtuális terroristákat kaszabolhatott volna vagy elkezdhetett volna zenét komponálni.

A holokauszt áldozatainak arca rajzolódik ki Sárdi Elemér fotográfus hagyatékából
A két világháború között Kolozsváron élő zsidó közösség több mint ezer, névvel is azonosítható tagjáról készült portré került elő nemrég Sárdi Elemér fényképész hagyatékából. Az 1944-ben nyomtalanul eltűnt lakosoknak legalább a töredéke ismét arcot kap. Ezekkel a portrékkal emlékezünk a holokauszt magyarországi áldozatainak április 16-i emléknapján.

Pisztolygolyók és tekebábuk között. A kolozsvári Móricz Béla életstációi
Izgalmas életpálya rekonstrukciójához nyújtanak ritka gazdag anyagot a dualizmuskori és a két világháború közötti Kolozsvár egyik vezető sportegyéniségének családi hagyatékban fennmaradt fotói. A fényképgyűjteménynek önkormányzati intézmény- és sporttörténeti vonatkozásai egyaránt figyelemreméltók, a korabeli sajtóból a képek mellé pedig kigyűjthetőek a család egyes tagjainak sikerei, reményei, örömei, drámái és tragédiái is. Első rész: Móricz Béla.

Székelyföld mint „tündérkert” – Andory Aladics Zoltán fotográfiái egy 1941-es útikönyvben
A második bécsi döntés után Magyarország a turizmus segítségével próbálta meg integrálni a visszacsatolt észak-erdélyi területet. A fotográfia műfajának és többek között Andory Aladics Zoltán csíkszeredai fotósnak fontos szerepe volt abban, hogy Székelyföldet olyan vonzó „mesevilágként” mutassa be, amelyben a trianoni békeszerződés mintha meg sem történt volna. A „kis magyar világ” időszakában kialakult, de máig vissza-visszatérő Székelyföld-képből mutatunk néhány képkockát.

Egy svájci fotós képei a forradalomról – Jack Metzger eddig ismeretlen 1956-os képei
1956 október végén konvojban érkeztek Hegyeshalomhoz a nyugati újságírók, hogy átlépjenek az éppen széthúzott vasfüggönyön, és tudósítsanak a magyar felkelésről. Így jött át egy svájci fotós, Jack Metzger is, aki a következő napokban Győrtől Budapestig fotózott gyászt, hősiességet, mámort és vagányságot. A forradalom ismeretlen képei: Metzger 1956-os felvételei most először kerülnek a magyar olvasók elé, a Fortepanon.

Időutazás a kolozsvári futball hőskorába Szathmári Elek válogatott kapus lenyűgöző fotóhagyatékával
A két világháború közötti időszak ritka fotókincse került elő a szekrény mélyéről, az egykori megbecsült erdélyi kapus évtizedeken át gondosan őrzött albumait az unokák tárták a nyilvánosság elé.

Város a határon – Szűcs Lóránd mérnök privát fotói Nagyváradról
Szocialista ringlispíl, fekete-fehér majális, baráti kirándulások és családi utazások egy egyre inkább elreteszelt világban, a semmiből kinövő panelnegyedek vonalas esztétikája: csak néhány évtizeddel ezelőtti, mégis alig ismert számunkra az a Nagyvárad, amibe egy amatőr fotós lencséjén keresztül leshetünk be, bepillantva a Ceaușescu alatti magyar polgárság hétköznapjaiba.

A polgári élet vége: egy sepsiszentgyörgyi szövőgyári alkalmazott szőtte fotóalbum
Szopos Béla végigkövette Sepsiszentgyörgy huszadik századi alakulását a polgárosodástól az államosításon át a 2000-es évekig. Szövőgyári művezető fiaként a helyi középosztály tagja volt, a második világháború végén személyesen „adta át” a várost a csapataival bevonuló orosz ezredesnek, később pedig az államosított gyárban dolgozott. Az ő családi fényképalbumát lapozzuk most fel.

Aki Orbán Balázst elkísérte Székelyföldre: Mezei József „festész és fényképész” felvételei
A 19. század közepén a festőművészek jövedelemszerzés céljából gyakran kitanulták a fényképezés mesterségét is. Így tett Mezei József festőművész is, Petőfi Sándor és Orbán Balázs barátja, akinek az 1800-as évek közepén készült felvételeiből mutatunk be néhányat.

Fotóleltár egy „terrortámadásról”: ilyen volt Kolozsvár 1944 júniusában
Sok év lappangás után előkerült, akkurátusan összeállított fényképalbum őrzi Kolozsvár történetének azt a szomorú, második világháborús epizódját, amely sokáig tabutéma volt, mára pedig csak kevesek tudnak róla: 1944. június 2-án, pénteken amerikai repülők több száz civil életét bombázták szét a vasútállomás környékén. Ebből az albumból mutatunk néhány felvételt.

Az átalakuló Kolozsvár – ahogy Vámszer Géza látta a 20. század közepén
Egy város folyamatosan változik, és ez hatványozottan igaz Kolozsvár esetében. A 20. század történései átalakították a kincses város arculatát: terek, utcák tűntek el és bukkantak fel, épületek váltak a bontások áldozatává és újak emelkedtek helyükre. Ennek az átalakulásnak egy töredékét kapta lencsevégre Vámszer Géza néprajzkutató, művészettörténész.

„A búcsú lehetőség, hogy embereket fotózzak” – Ádám Gyula fotóművésszel zarándokolunk Csíksomlyóra
A ’80-as évek óta jár fotózni a csíksomlyói búcsúba Ádám Gyula, 2011 óta készült felvételein az élő, változóban levő hagyomány pillanatai láthatóak. A járvány miatt elmaradó zarándoklat hangulatát ezekkel a fotókkal idézzük fel.

Így közlekedtünk a szocializmusban – kis tavaszi autó-retró
Nemrégiben alkalmam adódott újranézni az egyetlen román-magyar koprodukcióban készült szocialista road-movie-t. Jól be is kapcsolta nosztalgia-generátoromat, és elmélkedésre késztetett régiónk közlekedéstörténetéről és -kultúrájáról.

Szabadság és rock’n’roll. Így buliztak a rendszerváltás utáni első koncerten a kolozsvári sportcsarnokban
1990 tavaszán magyarországi rocksztárok léptek fel maratoni koncerten Kolozsváron. Péntek Öcsi a különleges alkalmakra tartogatott színes filmre dokumentálta a harminc évvel ezelőtti euforikus pillanatokat.

Egy nagyváradi primadonna emlékei: századelős portrék Ámon Margit paravánjáról
Ámon Margit rövid, de intenzív nagyváradi színpadi jelenléte nem csak az akkoriban színházi beszámolókat is író Ady Endrében hagyott nyomot, hanem számtalan fényképpapíron is. Különleges fotógyűjteménnyel ünnepeljük a színház világnapját, és a kort, amikor a portré nagy becsben tartott tárgynak számított.